Nem vártam meg, amíg Embry leállítja a kocsit, félelemmel teli szívvel rohantam be a kicsi házba. Jacobot nem találtam odabenn, csak egy széttört asztalt a nappaliba. Remegő térdekkel indultam Billy szobája felé, lélekben próbáltam magam felkészíteni a legrosszabbra. Amikor benyitottam, nem sokat láttam a szemet elhomályosító könnyeken keresztül. Lassan közeledtem az ágyhoz, ahol a férfi feküdt.
• Billy – hangom alig volt hangosabb a suttogásnál. A férfi nem válaszolt, semmi jelet nem láttam, hogy hallotta volna, amit mondok. Bátortalanul megérintettem őt, amire szintén nem reagált.
A lábaim felmondták a szolgálatot, és erőtlenül, zokogva rogytam le a hálószoba padlójára. Hallottam, hogy valakik még bejönnek a szobába, és ők is sírnak, de nem nagyon érzékeltem a külvilágot. Valahol távolról hallottam, hogy a nevemet mondják, azonban nem foglalkoztam vele. Billy elvesztése majdnem olyan, mintha Charlie hagyott volna itt. Vajon Jacob … Hirtelen kinyitottam a szemem és körbepillantottam. Jake-t nem láttam sehol sem, ami nagyon megrémisztett. Most veszítette el az édesapját. Akadozó lábakkal mentem ki a házból, hogy megkeressem őt, hiszen most szüksége van rám, jobban, mint bármikor.
Kétségbeesetten rohantam a ház körüli erdőbe, miközben a nevét kiabáltam, de semmi válasz nem érkezett. A futástól kimerülten bolyongtam egy idő után, és közben folyamatosan azon gondolkoztam, hogy vajon most hol lehet. Utolsó erőmet összeszedve indultam el a sziklák felé, ahonnan ugrani szoktunk. Már fájt a mellkasom, de csak mentem előre.
Ahogy közeledtem, hallottam, ahogy a haragos tenger ostromolja a sziklákat, elnyomva ezzel minden más zajt. A fák rengetegéből kiérve láttam, hogy ott áll Jake, minden izma megfeszül, mint aki épp átalakulni készül. Csak rá fókuszáltam, amikor elindultam felé.
• Jake, már kerestelek …
• Bella, menj innen, fuss! – Hangja tele volt aggodalommal és dühvel, ami jelen állapotában érthető, ezért nem foglalkoztam vele.
Már nagyon közel voltam hozzá, amikor dühödt morgás hallatszott a közelből. Ijedten kaptam oldalra a fejem, és megláttam az okát Jake ijedtségének.
Egy éjfekete szemű vámpírral nézett éppen farkasszemet, aki jöttömre egyre hangosabban morgott, majd pedig támadóállásba helyezkedett. Pár pillanat alatt Jake farkas alakban rontott neki a betolakodónak, aki viszont kitért az útjából, és éhes tekintetét rám szegezte. A nomádnak gyönyörű arca volt, termete egy igazi ragadozóé. A lábam nem bírtam megmozdítani, az eszem pedig üvöltötte, hogy fussak. Rémült tekintettel néztem a vámpírt, majd hirtelen több farkas terítette le, és szedte darabokra. Hiába láttam már Victoria halálát, ez még jobban megrázott. Miután a falka végzett a vámpírral, Jake emberalakban sétált oda hozzám, szorosan forró karjaiba zárt.
• Sajnálom, Bella, hogy végig kellett nézned.
• Jake – nem bírtam többet kinyögni, csak zokogtam.
Magam sem tudom, hogy miért érintett ez ilyen mélyen. Mikor már csillapodott a zaklatottságom, akkor eszméltem rá, hogy nem az erdőben vagyunk, hanem Jake szobájában. Hirtelen elszégyelltem magam, mert most halt meg Billy és én itt magam sajnáltatom. Felkeltem a kicsi ágyról, majd elindultam a nappali felé. Halk beszélgetés szűrődött ki onnan, felismertem Jake és Sam hangját. A vámpírról beszélgettek, hogy nem találtak többet, valószínűleg ő egyedül járta a vidéket. Ezután részvétet nyilvánított, majd pedig elment. Arcomon hatalmas pírral léptem ki a takarásból, és egyből a kanapé felé vettem az irányt, ahol Jake ült, arcát a kezébe temette. Leültem mellé, és hozzá bújtam. Fejét a vállamra hajtotta, majd csendesen zokogott. A szívem majd megszakadt érte, de a legtöbb, amit tehettem, hogy maximálisan mellette leszek.
A temetés szűk körben zajlott, a barátok, a falka és a bevésődések jelentek csak meg. Miközben örök nyugalomra helyezték Billy-t, a fia végig előre szegett állal állt, szinte rezzenéstelen arccal. Charlie-t nagyon megviselték a történtek, őt Sue támogatta. Hazafelé Jacob még mindig nem szólalt meg, már kezdtem érte aggódni. Hozzánk mentünk, míg apu Sue-nál maradt.
• Jake, miért vagy ilyen szótlan? – kérdeztem tőle félve, mikor már hazaértünk.
• Nem akarom, hogy gyengének lásson. Ő is erős férfi volt, hozzá hasonló akarok lenni én is.
Mikor ezek a szavak elhangzottak tőle, végig az arcát néztem. Soha nem láttam még ilyen elszántnak, és ennyire felnőttnek. Most egy férfi feküdt mellettem, akire nagyon büszke voltam.
• Bells, gondolkoztam – szólalt meg csendesen Jake. – Házasodjunk össze a jövő hónapban. Emily és a lányok minden elintéznek, neked semmire sem lenne gondod. A feleségemként akarlak magam mellett tudni, és nem akarok várni több hónapot, vagy éveket. Szeretném, hogy hozzám tartozz, mert a szívem minden szeretetével szeretlek.
Még folytatta volna tovább is, de én egy csókkal forrasztottam az ajkára a szavakat. Hosszasan ízlelgettük egymás ajkait, majd pedig elaludtam az ölelésében.
-*-
A tükörben lévő lány nem is hasonlított rám. Haja lágyan a vállára omlott, tökéletes keretet adva halvány sminkkel kiemelt arcának. Barna szemében félelemmel vegyes izgatottság csillogott. A ruha kiemelte karcsú alakját, úgy nézett ki, mint egy mesebeli hercegnő. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire szép lehetek. Még egyszer végig néztem magamon, majd kiléptem a szobából. Az ajtó előtt Charlie várt rám. Ahogy rám nézett, elismerően végig mért, majd pedig szorosan megölelt.
• Gyönyörű vagy, Bella – hangja elcsuklott a meghatódottságtól.
• Köszi, Apu.
• Indulhatunk?
Egy aprót bólintottam, majd belekaroltam. Lassan lépkedtünk kifelé, a háttérben halk indiánzene szólt. A házból kiérve elámultam a látványtól. A nap épp lenyugvóban volt, mindenhol gyertyák és mécsesek égtek. A székek fehérek voltak, halványlila szalaggal átkötve. Az oltárig fehér szőnyeg vezetett. A virágos boltív alatt pedig ott állt Ő. Soha nem láttam még ilyen gyönyörűnek. Az öltöny, amit viselt, tökéletesen kihangsúlyozta izmos termetét, arcán pedig ott volt a mindenkit elvakító hófehér mosoly. A kezét tördelte idegességében, de a szemében láttam, hogy tökéletesen biztos a döntésében. Elég volt csak belenéznem kavargó barnaságba, és elvesztem. Úgy szippantott magába, mintha a személyes fekete lyukam lenne. Fel sem tűnt, hogy már ott állok mellette, csak amikor megéreztem forró kezét az enyémen. Arcomat elöntötte a forróság, legszívesebben hozzábújtam volna, hogy ne lássa más a zavarom. Halványan elmosolyodott, majd pedig a fülemhez hajolt.
• Leírhatatlanul szép vagy, Bella.
Forró lélegzete csiklandozta a nyakamat, amiben bele is borzongtam.
A szertartás szövegét egyáltalán nem követtem figyelemmel, csak Jacobot figyeltem, ő pedig engem. A kellő időben kimondtuk az igen, majd pedig jött a csók. Először bátortalanul, alig érezhetően csókolt meg, ami nekem nem volt elég. Karjaimat a nyaka köré fonva közelebb húztam magamhoz, hogy egy forró csókban váljunk eggyé. Nem létezett külvilág, csak Ő és én. A meghitt pillanatot több zavart köhécselés szakította meg, ami miatt újra lángokban állt az arcom. Jake bátorítóan megfogta a kezem, én hálásan mosolyogtam rá.
A gratulációknak azt hittem, hogy soha nem fogunk a végére érni. Mindenki megölelgetett minket, jókívánságok különböző sora hangzott el. Utoljára Charlie ért oda hozzánk, szemében csillogtak a visszatartott könnyek. Szorosan magához ölelt, miközben többször elmondta, hogy büszke ránk, és hogy mennyire szeret. Nem bírtam tovább, a könnyeim megállíthatatlanul törtek a felszínre. Soha nem volt ilyen meghitt apa – lány pillanatunk. Mikor már csak szipogtam, elengedett, majd Jake – t is megölelgette, és közölte vele, hogy ha bántani merészel, akkor jobb, ha soha nem kerül a szeme elé.
Az ünneplés szokás szerint a parton folytatódott. Mikor leértünk már több helyen lobogott a tábortűz, finom illatok szálltak a bográcsokból. Mindketten mezítláb sétáltunk a barátainkhoz, akik tapsolva fogadtak minket. Jake már megszabadult a zakójától, az ingjét is pár gomb tartotta össze. Rajtam egy kék, térdig érő szoknya volt, és egy kis kardigán, bár Jake mellett már szinte melegem volt. A falka tagjai a törzsi zenére táncoltak, Paul kiemelkedett a többiek közül. Rajtuk csak egy nadrág volt, szerintem már nem is tűrik meg magukon a felsőt. Emily az egyik fatörzsön ült, kezével a hasát simogatta. Felnéztem újdonsült férjem arcába, akin látszott, hogy szívesen odamenne egyet a falkához. Adtam a szájára egy puszit, majd a fejemmel a fiúk felé intettem. Jutalmul egy hatalmas mosolyt kaptam, majd el is futott. Nem is bántam, mert szerettem volna beszélni egy kicsit Emilyvel.
• Emily, leülhetek?
• Persze, Bella! Gratulálok nektek, szépek vagytok együtt. – A nő finoman megölelt, bár a hasa igen csak korlátozta a mozgásban.
• Köszönöm, hogy ezt megcsináltátok, tökéletes minden.
• Szívesen. Nem volt nagy fáradtság!
• Mikorra várható a baba?
• Nem baba, babák. Ikrek lesznek. – Emily arca ragyogott, miközben születendő gyerekeiről beszélt. – Két fiú lesz. Elméletileg még egy hónapom van hátra.
• Sikerült már neveket választanotok?
• Volt egy kisebb vita, de Sam nem tud nekem nemet mondani. Adam és Joshua lesz a babák neve.
• Szép nevek. – Idegesen beharaptam az alsó ajkam, azon gondolkoztam, hogy hogyan kérdezzem meg, amit szeretnék.
• Bella, bármi van, mond csak nyugodtan. Nem harapok.
• Én csak azon gondolkoztam, hogy milyen ütemben zajlik a terhességed. Olyan, mint normális embereknél? Mármint kilenc hónap, meg minden…
• Hát, talán annyiban másabb, hogy valamivel gyorsabban fejlődnek a babák. A doktorom is azért mondta azt, hogy már csak egy hónapom van, és akkor fogok a hetedik hónap végére érni. De ez lehet, hogy csak a fiúk esetében van. De ilyenen felesleges aggódnod, Bella. Fiatalok vagytok még, csak most kezdtétek el a közös életeteket.
• Tudom, csak én öregszem, Jake pedig nem. Ez azért elég zavaró tényező.
• Bella, csak élvezd ki a közös életeteket, ilyen miatt ne aggódj. Sammel megegyeztünk, ha én elérem a harmincat, akkor ő lemond a farkasságról. Ebből kiindulva, nincs mitől félned.
• Köszi, Emily. Igyekszem nem aggódni.
Tekintetemmel Jacobot kerestem, aki még mindig a fiúkkal táncolt. Már rajta is csak a nadrágja volt, a tűz fénye a tökéletes mellkasán játszott. Teljesen elbűvölt a látvány, csak arra lettem figyelmes, hogy megváltozik a zene. Sam kilépett a tömegből, és tiszteletet parancsoló hangján megszólalt.
• Adjuk át a helyet az ifjú párnak az első közös táncukhoz férj és feleségként.
Szokás szerint újra elöntötte az arcomat a pír, mikor Jake odajött hozzám. Felém nyújtotta a kezét, amibe belehelyeztem a tenyerem. Felhúzott, majd pedig gyengéden megcsókolt. A tábortűz mellé mentünk, majd pedig egymás tekintetében elmerülve mozogtunk a zene lágy ritmusára. Azt sem vettük észre, amikor véget ért a zene és mások is csatlakoztak hozzánk. Minden olyan tökéletes volt.
Az ünneplést a napfelkelte zavarta meg. Lassan mindenki elbúcsúzott tőlünk, végül csak mi ketten maradtunk a parton. Utoljára Sue és Charlie ment el. Végre felvállalták azt, amiről már mindenki tudott. Egész este egymás kezét fogták, örültem annak, hogy Apu végre boldog. Sajnos Anya nem tudott eljönni, mert épp Európában voltak második nászúton.
Jake a karjaiban vitt el a házukig, ahol nem vitt be, hanem az autóba ültetett, és kihozott két nagy bőröndöt.
• Költözünk valahova?
• Dehogy, Bella. Nászútra megyünk. – Nemes egyszerűséggel megrándította a vállát, majd elmosolyodott.
• De mégis hova, vagy … Miért nem mondtad?
• Akkor nem lett volna meglepetés. Renee ajándéka ez az út. És nem, nem fogom megmondani, hogy hova megyünk. Elég, ha én tudom.
Próbáltam durcás arcot vágni, de nem igazán sikerült. Belül nagyon is örültem annak, hogy elutazunk valahova. Majd meg kell köszönnöm Anyunak.
A kocsi ritmusos zakatolására nagyon hamar elaludtam. Arra ébredtem, hogy Jake finoman ébresztget. Mikor kinyitottam a szeme, láttam, hogy a Seattle – i repülőtéren vagyunk. Tudtam, hogy hiába kérdeznék bármit, nem tudnék meg semmit. A repülőjegyek kezelése után elfoglaltunk a helyünket a gépen, de én még mindig túl álmos voltam, és Jake vállára hajtottam a fejem, és aludtam tovább.
Nagyon mélyen alhattunk, mert egy légiutaskisérő próbált minket ébresztgetni.
• Hölgyem, és Uram, megérkeztünk. – Álmosan kinyitottam a szemem, majd halványan elmosolyodtam.
• Köszönöm.
Jacob – ot nehezebb volt felébreszteni, de a sok puszi megtette a hatását. Amikor elhagytuk a gépet, valamint a repteret is, hunyorognom kellett a sok napfénytől.
• Hol vagyunk, Jake?
• Anyukád mindig mondta, hogy szeretnél eljutni Acapulco – ba. Hát, most sikerült. Üdv Mexikóban.Szólni sem tudtam a döbbenettől. El sem hittem, hogy valóban itt vagyunk. Örömömben Jake nyakába vetettem magam, aki csak hangosan nevetett.
A szállásunk a parton volt, szebbet el sem tudtam volna képzelni. A kilátás az öbölre nyílt, a szobában a minimalizmus dominált. Egyből kimentem az erkélyre és mélyeket szippantottam a friss levegőből. Két forró kar fonódott a derekamra, majd pedig egy forró csókot kaptam a nyakamba. Megfordultam, majd Jake mellkasára hajtottam a fejem. Hallgattam a ritmusosan dobogó szívét, ami ugyan olyan ütemre vert, mint a sajátom.
• Szeretlek, Bella. Annyira, hogy azt nem tudom szavakkal kifejezni, mert ez az érzés leírhatatlan – suttogta a férjem a fülembe, amitől újra borzongás futott végig a gerincemen.
• Én is szeretlek, Jake. Hálával tartozom neked, és soha nem tudom, hogyan fogom viszonozni azt a sok jót, amit tőled kaptam.
• Bells, a létezésed már egy ajándék.
Miközben mondta, kezemmel beletúrtam a dús, rövid hajába, majd magam felé húztam, és csókolni kezdtem. Most ő sem akart elhúzódni tőlem, szorosabban ölelt magához. Mikor belenéztem a szemébe, láttam, hogy ő is úgy akar, engem, ahogy én. Csókolva mentünk az ágyig, ahol gyengéden lefektetett.
• Kívánlak, Jake – suttogtam neki a vágytól elfúló hangon. Válaszul újabb szenvedélyes csókot kaptam.
Az együttlétünk tökéletes volt. Nem hittem volna, hogy a vágyunkat még ennyire lehet fokozni, és hogy a gyönyörnek ilyen mélységei vannak. Az éjszakát egymás karjaiban töltöttük, hajnal hozott ideiglenes megnyugvást felkorbácsolt vágyainknak. Most, hogy megízleltünk a gyönyört, szinte el sem akartunk szakadni egymástól.
Sajnos az egy hét nagyon gyorsan eltelt. Csodálatos napokat töltöttünk itt. Napközben vagy a tengerparton voltunk, vagy a környéket fedeztük fel, este pedig elmerültünk a testi és lelki gyönyörök világában.
Amikor a gépünk landolt a Seattle – i reptéren, meglepetésünkre Sue és Charlie várt minket. Örültem nekik, de nem tudtam az okát, hogy miért vannak itt.
• Apu, ti hogyhogy itt vagytok? – kérdeztem tőle, miközben szorosan megöleltem.
• Van egy kis meglepetésünk.
Jelentőségteljesen néztem Jake – re, de ő csak megrázta a fejét, jelezve, hogy nem tud semmiről. A kocsiban végig izgatottak voltunk, amíg követtük Charlie kocsiját. La Push – ban azonban nem Jake háza felé vették az irányt, hanem a part irányába. Megálltunk egy ismeretlen ház előtt, és már sejtettem, hogy miről van szó.
• Apu, mond azt, hogy nem vettetek nekünk egy házat.
• Bells, ez az ajándékotok. Billy még a halála előtt megígértette velem, hogy ha ő már nem lesz, eladjuk a házát, és közösen veszünk nektek egyet itt a parton.
Szólni sem tudtunk a döbbenettől. Elbűvölve figyeltük az előttünk álló építményt, amibe már első pillantásba beleszerettem. A kétemeletes ház verandáján hintaágy, a bejárati ajtó felett pedig egy kis lámpa világított. Arcomon hatalmas mosollyal és remegő térdekkel indultam be a házba. Pont olyan volt, ahogy mindig is képzeltem majd a házamat. Egyszerű, praktikus.
• Tetszik, Bells? – Charlie hangja szakított ki a bámészkodásból.
• Imádom! Köszönöm, Apu!
• Akkor magatokra hagylak titeket, élvezzétek ki.
Ahogy kilépett, Jake szemében huncut fény gyulladt.
• Hallottad Charlie - t. Élvezzük az új otthonunkat.
Nem tudtam neki válaszolni semmit sem, mert egyből a karjaiba kapott, és megindult velem az emelet felé, ahol a hálószobánk volt.
-*-
A naplementében gyönyörködtem, amikor hallottam, hogy Jake autója közelít. Alig állította le a motort, már szaladt is hozzám. Egyből ölelő karjaiba bújtam, mire halkan felkuncogott.
• Hogy vannak az életem értelmei?
• Jól, csak már igen türelmetlenek.
Kezét hatalmas pocakomra csúsztatta, majd pedig beszélni kezdett hozzá.
• Kíméljétek egy kicsit a mamit.
• Jake, ma voltam orvosnál.
• Tényleg. Mit mondott? Minden rendben?
• Igen, a legnagyobb rendben. A fiúnk és lányunk is jól van.
Kijelentésemre Jake arca felragyogott. Kezét továbbra is a hasamon tartotta, miközben megcsókolt.
• Bells, gondolkoztál már a nevükön?
• Hát, van két név, ami nagyon tetszik. A fiúnk lehetne Taylor, a lányunk pedig Zoe.
• Nekem tetszik. – Lehajolt a hasamhoz, és ott folytatta tovább. – Zoe és Taylor, már csak kicsit legyetek türelemmel. Hamarosan találkozunk. – Kaptam egy nagy puszit a pocim két oldalára, mintha a gyerekeknek adná.
• Gyere, kész a vacsora. Biztos éhes vagy már.
A vacsora végeztével Jake átöltözött, csak egy elvágott farmer volt rajta.
• Járőrözni mész, igaz?
• Tudod, hogy muszáj, Bells. Ez a kötelességem.
• Tudom, csak féltelek. Ígérd meg, hogy vigyázol magadra.
• Úgy lesz. De addig úgysem megyek, amíg Seth ide nem ér. Nem hagyhatlak őrizetlenül.
• Szegény fiú. Szívesebben futna ő is veletek.
• Ne sajnáld annyira. Jó helye van itt. Szerinted miért üres állandóan a hűtőnk?
Hallottuk, ahogy a bejárati ajtó nyílik, majd Seth köszön, és a konyhában pedig matatás zaja. Most már mindent értettem. Jake búcsúzóul megcsókolt, és kifutott a házból. Nagyon álmos voltam, így a háló felé vettem az irányt, de előtte odaszóltam Sethnek, hogy elmegyek aludni. Nem értettem, mit mond, ugyanis teli szájjal próbált beszélni. Az álom hamar elért, nem is vettem észre, hogy mikor jött meg Jake, csak amikor bebújt mellém, és átölelt.
Három hét telt el azóta, hogy megtudtuk a gyerekek nemét. A nappaliban pihentem, amikor éles fájdalom nyílalt a hasamba, egymás után többször is. Ijedten ültem fel, hogy eljussak a telefonig. A fájdalom egyre erősebb volt, majd pedig a magzatvizem is elfolyt. Pont ilyenkor, amikor egyedül vagyok. Emilyt hívtam, mert Jake dolgozik, és ő most túl messze van.
Fájdalmakkal küszködve vártam, hogy végre felvegye a nő a telefont.
• Tessék?
• Emily, itt Bella. Fájásaim vannak, elfolyt a vizem …
• Nyugodj meg, hívom a mentőket, és ott vagyok öt perc múlva. Ülj le és lélegezz nagyokat.
• Rendben, de azért siess.
Emily tényleg pár percen belül ott volt nálunk. Útközben felhívta Jake – t és a kórházat is. A mentő hamar megérkezett, de én úgy éreztem, hogy leszakad a hasam.
A szülészeten már Jake várt rám, a folyosón mászkált, amíg oda nem értem. A vajúdás alatt végig fogta a kezem, amit sokszor olyan erővel szorítottam, hogy attól féltem, hogy eltöröm a kezét. Kijelentette, hogy apás szülés lesz, mert erről a pillanatról nem akar lemondani.
Mikor elérkezett az idő, már nagyon féltem. Reméltem, hogy a gyerekeknek semmi baja nincs. Hiába mondta el a doktor legalább tízszer, hogy minden rendben, bennem volt egy kis félelem.
A szülés alatt Jacob végig a hátam mögött ült, szorítottam a kezét, miközben bíztatott, hogy milyen jól csinálom. Mikor végre világra hoztam a gyerekeinket, a legszebb hang az volt, amikor felsírtak. Fáradtan dőltem neki a férjemnek, akinek az arca könnyektől csillogott.
Végre a kezeink között tarthatjuk őket. Mikor kicsit megmosdatták, hozták is a két kis csomagot. A gyerekeink látványa teljesen lenyűgözött. Náluk szebb babát még életemben nem láttam. A lányunk örökölte Jake rézbőrét, de enyhítve egy kicsit az én sápadtságommal. Haja sötétbarna volt, akár csak a testvérének, szemei az én csokoládébarna szemeim voltak. A fiúnk inkább az én bőrszínemet örökölte, és Jake sötét, már szinte fekete szemeit. Zoe és Taylor kíváncsian néztek minket, miközben mi a meghatódottságtól megszólalni sem tudtunk.
• Bells, egyszerűen tökéletesek. Köszönöm! – Jacob hangja tele volt áhítattal, mint akit elvarázsoltak.
Három napot voltunk a kórházban, közben az ikrek szépen fejlődtek. Jake végig velem volt, még hazamenni sem volt hajlandó. Zoe és Taylor nyugodt babák voltak, az étvágyukat biztos az apjuktól örökölték. Alig vártam, hogy végre otthon lehessünk. Charlie jött értünk, aki egyszerűen nem tudott betelni az unokáival. Néha viccelődött vele, hogy nagypapát csináltunk belőle, de amikor ránézett a gyerekekre, újra megfiatalodott.
Otthon már várt ránk a falka, akik meglepően visszafogottan viselkedtek. Mindenki elbűvölve nézte az ikreket. Paul és Seth már azt tervezgették, hogy mit fognak csinálni Taylorral, ha már tud járni, mi mindenre fogják megtanítani. Ahogy hallgattam az ötleteket, bőven lesz olyan, amit törölni kell közülük. Emily és Rachel Zoe – val volt, sokat mosolyogtam azon, ahogy gügyögnek neki. Most, hogy itt voltak velünk a gyerekek, még szorosabb lett a kötelék köztünk.
-*-
A szellő lágyan fúj az óceán felől, friss, tengeri illatot hozva magával. A verandán ülünk Jacobbal, és nézzük, ahogy az unokáink játszanak. A gyerekeink, Zoe és Taylor épp olyan elbűvölve nézik őket, ahogy mi néztük őket sok évvel ezelőtt. Amikor a gyerekek öt évesek voltak, lemondott a farkasságról, a helyét Seth vette át. Taylor örökölte a farkas géneket, nála az átváltozás huszonkettő évesen történt, egy nomád vámpír miatt. A bevésődését az egyetem alatt ismerte meg, akivel nagyon hamar összeházasodtak és született két lányuk. Zoe orvosi egyetemen tanult, ő ott ismerte meg a férjét, akivel született egy fiúk. Taylor most az alfa a falkában, mivel már Seth is a családot választotta, azonban hamarosan a fiam is átadja ezt a posztot.
Elmondhatom, hogy teljes éltetet értem, habár a szívem egy kis darabkája örökké Edwardé lesz, és a hiánya miatt keletkezett űr nem tűnt el maradéktalanul, de boldog voltam és vagyok is. Egy olyan férfi mellett élem az életem, aki a szíve minden szeretetével szeret, van két csodás gyermekünk, és három unokánk.
Belenézve Jacob szemeibe, még mindig ugyanazt az embert látom, akinek kimondtam az igent, akivel felneveltünk két gyermeket. Hiába járt el felettünk az idő, a lelkünk még mindig ugyan olyan fiatal, mint volt. Felállunk, hogy a gyerekeinkkel és az unokáinkkal együtt játszunk, miközben a naplemente vöröses fénybe burkolja a környéket. Vajon melyik lesz a mi utolsó naplementénk?
