Full Moon

Kedveseim!
Itt a Bella - Jacob novella következő része. Remélem tetszeni fog Nektek! Sajnos most bétázás nélkül maradt a történet, mert a lustaságom miatt már nem volt időm elküldeni Joinnak, de hálás lennék, ha utólagosan átnézné! Köszönöm, hogy mindig segítesz!
A Gyönyör és kárhozat 12. fejezetéhez még mindig várom a három kommentet!
Jó olvasást és véleményezést :D


• Borzasztó ez a talár. Biztos el fogok esni. Nézd meg, milyen hosszú! Rálépek, és elvágódok …
• Bells, nyugodj meg. – Jake hangja az elfojtott nevetéstől elcsuklott.
Már legalább tíz perce itt morgok neki, de ő mindig kinevet. Persze, neki nem lesz akkora szégyen, ha elesik az egész iskola előtt. Bár, lehet már megszokták.
• Jake, könnyen beszélsz. Azt hittem, már ismersz, milyen tehetséges vagyok a látványos eleséseket illetően.

Kijelentésemet hangos kacaj követte. Lemondóan sóhajtottam, majd visszafordultam a tükör felé. A sárga talár esetlenül lógott rajtam, a kézfejem ki sem látszott. A lépéseimen gondolkoztam, hogy majd szép lassan megyek, úgy talán nem lesz gond, mikor Jacob mögém lépett és a fejembe húzta a sapkát.
• Találkozunk az ünnepségen. – Gyors puszit nyomott a számra, majd el is tűnt.

Hihetetlen, hogy eltelt egy év. Amióta Jacobbal vagyok, a jókedve rám is átragad, kivette belőlem a jégcsapot, és felmelegített.
Edward még mindig hiányzik, de most már fájdalom nélkül tudok rágondolni. Remélem, hogy Ő is boldog lesz, vagy már az is. Sokáig nem szabadott emlékeznem Rá, mert akkor a lényem egy része belehalna a sóvárgásba, és a veszteségbe. Azonban Jake megérdemli, hogy egy viszonylag egész embert kapjon.

Még egyszer végig néztem magamon, majd kimentem a többiekhez. Mindenki vidáman csevegett, érzethető volt a felszabadultság, a közelgő szabadság. Elindultam Angela felé, aki épp olyan gyanúsan méregette a talárt, mint ahogyan én tettem pár perccel ezelőtt. Odaléptem mellé, mire rám emelte barna, félelemmel teli tekintetét.
• El fogok esni, Bella. Képtelenség ebben az izében normálisan közlekedni. – Igyekeztem elnyomni egy halk nevetést, de nem teljesen sikerült, mire Angie rosszalló tekintetét kaptam „jutalmul”.
• Nyugi, majd vigyázunk egymásra.
• Rendben. Köszi.

A székekig Angela – val botorkáltunk el, majd elkezdődött az ünnepség. Beszédek hosszú sora várt ránk, amit már most untam. Tekintetemmel Jacob – ot kerestem, akit nem volt nehéz megtalálni. Gyönyörű rézbőre kitűnt a sápadt tömegből, mosolya szinte világított az arcán. Visszamosolyogtam rá, majd újra az igazgató felé fordultam.
• Jól megvagytok? – kérdezte Angie alig hallhatóan. – Mármint Jacobbal?
• Ja, igen. És ti Ericcel?
• Volt egy kis vita, de most már minden rendben van. Együtt megyünk egyetemre is.
• Az jó. Hova mentek?
• Hát, eddig még nem mondtam senkinek, de elnyertem egy fotós ösztöndíjat, Eric pedig filmes ösztöndíjat kapott. Megyünk Franciaországba. Lyonban fogunk tanulni.
• Nahát, gratulálok. Nagyon tehetségesek vagytok, megérdemlitek.
• Köszi, Bella. Te hol tanulsz tovább?
• Sokat gondolkoztam rajta, de végül úgy döntöttem, hogy a szervezetemnek szüksége van egy kis napfényre, úgyhogy irány San Francisco.
• Jó választás. Nincs is messze innen. Jacob is veled megy?
• Eleinte nem rajongott az ötletemért, de most már elfogadta. Amúgy együtt megyünk. Őt is felvették műszaki szakra.
• Te mit tanulsz majd?
• Irodalmat és történelmet. – Hirtelen mozgolódás támadt. Észre sem vettük, hogy most adják át az érettségiket.

Nagyon koncentráltam minden lépésemre, de ahogy láttam, nem voltam ezzel egyedül. Miután végre kézhez kaptam a bizonyítványom, elbúcsúztam Angela – tól, Jessica – tól, végül pedig a fiúktól.

A tömegben tekintetemmel aput és Jacobot kerestem, de ők hamarabb megtaláltak engem.
• Gratulálok, Bella. – Charlie tőle szokatlanul szorosan megölelgetett, még puszit is adott.
• Köszi, apu.
• Ügyes voltál, Bells. – Jacob szokás szerint mosolygott, majd felkapott és adott egy gyors puszit.
Először haza mentünk, hogy gyorsan átöltözhessek, utána pedig La Push felé vettük az irányt. Jake apja, Billy, és a falka ragaszkodott hozzá, hogy náluk ünnepeljünk. Én nem akartam nagy felhajtást, de végül belementem.

A partra érve már lobogott a tűz, körülötte pedig a sok ember vidáman beszélgetett. Jó zajos társaság volt, mindenki próbálta a másikat túlkiabálni. A falka tagjai valamit éppen ettek, az öregek egymással beszélgettek, a fiúk párjai pedig nézték szerelmeiket, és mosolyogtak. Mindig volt bennem félelem, hogy mi van akkor, ha Jacob is bevésődik? Akkor ki marad nekem? Utáltam az ilyen önző gondolataimat, de az ő elvesztését már nem bírnám ki. Neki még soha nem beszéltem erről a félelmemről, azonban majd erre is sort kell keríteni, egyszer.
Kézen fogva sétáltunk a tűzhöz, Jacob jó erősen fogott, nehogy elessek. Hiába, az esetlenségemből soha nem fogok kinőni.
• Végre, hogy ide értetek – köszöntött minket teli szájjal Seth.
• Haver, előbb légy szíves nyeld le, amit eszel – mondta neki Jake, mire a fiú kicsit elpirult.
• Bella, gratulálok az érettségidhez!
• Köszönöm, Billy.
• Charlie nem jön?
• De mindjárt megérkezik. Külön kocsival jöttünk. – Ahogy ezt kimondtam, már meg is érkezett a járőr autó.
Mi is helyet foglaltunk Jacobbal, szorosan hozzábújtam, mert a forksi éjszaka igen csak hideg volt, bár mellette soha nem fáztam.

Sue főzött ma este, szerencsére rakott félre nekünk is, mert tuti nem maradt volna egy falat sem. Az étel isteni volt, észre sem vettem eddig, hogy mennyire éhes vagyok. Jacob természetesen nagyobb adagot kapott, mint én, de szerintem nem volt neki elég. Hihetetlen mekkora adag ételt tud elpusztítani.
Szokás szerint következtek a törzs történetei. Mindig élvezettel hallgattam ezeket a legendákat, akkor kicsit én is közéjük illőnek éreztem magam. Most is Billy mesélt, hangjában érződött a sok év tapasztalata, de ugyanakkor megnyugtató volt. Jake karjaiban nagyon hamar elért az álom, arra ébredtem, hogy finoman rázogat.
• Figyelek, Jake. Bocsi, egy pillanatra elszundítottam.
• Bells, már két órája alszol – nevetett kedvesem.
• Én, sajnálom. Ez tiszteletlenség volt.
• Semmi gond, Bells. Már a többiek is haza mentek. Gyere, hazaviszlek.
Annyira kába voltam, hogy inkább a karjába kapott, és úgy vitt el a kocsiig. Pár perc alatt hazaértünk, a szobámba is ugyanilyen módon jutottam be.
• Szép álmokat, Bella. Holnap találkozunk.
• Ne, Jake – nyúltam a karja után. – Maradj itt velem, kérlek.

Farkasom félszegen bebújt mellém, én pedig forró mellkasára hajtottam a fejem. Felnéztem az arcába, és éreztem, hogy tényleg szeretem. Nem úgy, mint Edwardot, de szeretem Jacobot. Kicsit feljebb kúsztam, hogy megcsókolhassam. Először csak apró csókokat váltottunk, majd pedig egyre jobban ízlelgettük egymás ajkait. A szenvedély hullámai kezdték elönteni a testemet, mozdulataim egyre követelőzőbbé váltak. Jake is partner volt a játékban, ám amikor a kezemmel felsőtestét kezdtem felfedezni, elhúzódott tőlem.
• Bella – nézett rám vágytól elhomályosult tekintettel, - biztos, hogy ezt akarod?
• Jake, én téged akarlak, most és a jövőben is.
Arcán angyali mosoly terült el, majd ajkai birtokba vették az enyémet. Magához vont, kezével az ingemet kezdte kigombolni. Lélegzetem zihálássá változott, amikor megint elhúzódott tőlem.
• Bells, én most nem tudom megtenni. Illetve meg tudnám tenni, mert annyira vonzó vagy és komoly erőfeszítésbe telik ellenállni neked, de most nem tudom megtenni.
• Jake, én nem értelek. – Arcomon is értetlenség tükrözött, amikor az ingemet összefogtam magamon.
• Én … előtte szeretettem volna kérdezni valamit. Mármint én nem vagyok maradi, meg ilyenek, de tudnom kell valamit.
• Teljesen összezavarsz. Mond csak, bármi van.
Matatni kezdett a takaró alatt, amikor a zsebéből előhúzott egy kis piros bársonydobozt. Forró kezébe fogta az enyémet, amikor félve rám emelete sötét tekintetét.
• Igazából le kellene térdelnem – motyogta zavartan, miközben kimászott az ágyból, én pedig leültem vele szemben.
• Isabella Swan, hozzám jönnél feleségül?
A döbbenettől megszólalni sem tudtam, torkomat a könnyek fojtogatták. A gyűrű egyszerű volt, de mégis tökéletes. Kis kő volt középen, a gyűrűt magát törzsi jelek díszítették.
• Bella, én nem tudok neked gyémántot adni, csak saját magamat. A szívem összes szeretete a tiéd, jóban, rosszban, fiatalon, öregen. Mindig szeretni foglak, mert te vagy az, akire mindig is vártam. Nem azt kérem, hogy gyere hozzám jövő héten, majd megesküszünk később, én csak szeretném neked még jobban bizonyítani, hogy mennyire szeretlek. A tiéd vagyok teljesen és visszavonhatatlanul.
A vallomástól a visszatartott könnyek kibuggyantak a szememből, a torkomba dobogó szívvel néztem Jake szemébe. Az elhatározásom olyan erős volt, mint még soha.
• Igen! Hozzád akarok tartozni!
Jake először fel sem fogta, hogy mit mondtam neki, majd arcán egyre nagyobb mosoly jelent meg. Az ő szeme is homályos volt, majd finoman az ujjamra csúsztatta a gyűrűt. A nyakába borultam, és csókokkal hintettem be a bőrét, ő pedig a fülembe suttogta: Szeretlek, Bella!

-*-

Egy hónap telt el az eljegyzés óta. Charlie kitörő örömmel fogadta, Anya sem lepődött meg túlzottan. Imádtam a gyűrűmet, sokszor csak úgy nézegettem. Jake többször mondta, hogy ennél szebbet érdemelnék, de megnyugtattam, hogy ez nekem a tökéletes gyűrű, és szebbet el sem tudnék képzelni. Ma délután is őt vártam, mert Emily és Sam esküvőjére voltunk hivatalosak. Emily kérésére halványlila ruhát vettem fel, hozzá illő cipővel, ami már most kényelmetlen volt. Még egy utolsó pillantást vetettem magamra, majd az ajtó elé mentem, ahol már Jake várt rám.
• Szia, Gyönyörűm! – köszöntött mosolyogva, majd közelhajolt, hogy megcsókoljon. Hosszan ízlelgettük egymást, majd belemosolyogtam a csókba.
• Jacob, mennünk kell.
• Tudom. Bár szívesebben lennék veled.
• Nem hiszem, hogy ezt Sam jónéven venné.
• Szerintem sem. Ez az ő napjuk. Már ideje volt, hogy összeházasodjanak.

Az esküvő meseszép volt. Egyszerű, indián menyegző volt. Emily egyszerű fehér ruhában ment az oltárhoz, ahol Sam kigombolt fehér ingben, sötét nadrágban várta őt. Arcukon mennyei boldogság volt, a fogadalmak közben még nekem is kiszökött pár könnycseppem.
Miután férjé és feleséggé nyilvánították őket, a falkatagok hangos üdvrivalgásba kezdtek.
A tengerparton folytatódott az ünneplés, ahol a szabad ég alatt táncoltunk és szórakoztunk tovább. Féktelen jókedve volt mindenkinek, botlábam ellenére én is ott ugráltam a többiekkel.

Az ünneplés javában zajlott, amikor egy autó fékezett le hirtelen, majd egy lány kezdett rohanni Jake felé. Kedvesem arcán zavartság tükröződött, de amikor felismerte, hogy ki az, ő is elindult Rachel felé.
• Jacob, gyere gyorsan! Haza kell mennünk!
• Mi történt, Rach?
• Apa – a lány kapkodta a levegőt, arca könnyektől volt maszatos, - apa rosszul lett!
Jacob egyszerre falfehér lett, majd mit sem törődve az öltözékével egyből farkas alakot vett fel, és hazafelé rohant. Ott álltam tétlenül, mikor Paul mellém lépett.
• Bella, elvihe … - nem tudta befejezni a mondatot, mert tekintete egy pillanatra siklott csak Rachel-re, de tudtam, hogy többé nem ereszti soha.
Remek, pont most kell ennek is megtörténnie! Örülök nekik, de most fontosabb dolgunk van. A lány arca is épp olyan zavart volt, mint Paul – é. A fiúval most nem megyek sokra, ezért inkább Embryhez mentem segítségért.
• Mi történt, Bella? Csak annyit láttunk, hogy Jake elrohan.
• Billy rosszul lett. Elvinnél?
• Persze.
Megfogta a kezem, majd együtt futottunk a kocsihoz. A régi furgon úgy zakatolt, ahogy csak bírt, ám én csigalassúságúnak éreztem a tempót. Már közel jártunk Jake házához, amikor a csendet egy panaszos farkasüvöltés törte meg.