Full Moon

Kedveseim!
Itt a Bella - Jacob novella következő része. Remélem tetszeni fog Nektek! Sajnos most bétázás nélkül maradt a történet, mert a lustaságom miatt már nem volt időm elküldeni Joinnak, de hálás lennék, ha utólagosan átnézné! Köszönöm, hogy mindig segítesz!
A Gyönyör és kárhozat 12. fejezetéhez még mindig várom a három kommentet!
Jó olvasást és véleményezést :D


• Borzasztó ez a talár. Biztos el fogok esni. Nézd meg, milyen hosszú! Rálépek, és elvágódok …
• Bells, nyugodj meg. – Jake hangja az elfojtott nevetéstől elcsuklott.
Már legalább tíz perce itt morgok neki, de ő mindig kinevet. Persze, neki nem lesz akkora szégyen, ha elesik az egész iskola előtt. Bár, lehet már megszokták.
• Jake, könnyen beszélsz. Azt hittem, már ismersz, milyen tehetséges vagyok a látványos eleséseket illetően.

Kijelentésemet hangos kacaj követte. Lemondóan sóhajtottam, majd visszafordultam a tükör felé. A sárga talár esetlenül lógott rajtam, a kézfejem ki sem látszott. A lépéseimen gondolkoztam, hogy majd szép lassan megyek, úgy talán nem lesz gond, mikor Jacob mögém lépett és a fejembe húzta a sapkát.
• Találkozunk az ünnepségen. – Gyors puszit nyomott a számra, majd el is tűnt.

Hihetetlen, hogy eltelt egy év. Amióta Jacobbal vagyok, a jókedve rám is átragad, kivette belőlem a jégcsapot, és felmelegített.
Edward még mindig hiányzik, de most már fájdalom nélkül tudok rágondolni. Remélem, hogy Ő is boldog lesz, vagy már az is. Sokáig nem szabadott emlékeznem Rá, mert akkor a lényem egy része belehalna a sóvárgásba, és a veszteségbe. Azonban Jake megérdemli, hogy egy viszonylag egész embert kapjon.

Még egyszer végig néztem magamon, majd kimentem a többiekhez. Mindenki vidáman csevegett, érzethető volt a felszabadultság, a közelgő szabadság. Elindultam Angela felé, aki épp olyan gyanúsan méregette a talárt, mint ahogyan én tettem pár perccel ezelőtt. Odaléptem mellé, mire rám emelte barna, félelemmel teli tekintetét.
• El fogok esni, Bella. Képtelenség ebben az izében normálisan közlekedni. – Igyekeztem elnyomni egy halk nevetést, de nem teljesen sikerült, mire Angie rosszalló tekintetét kaptam „jutalmul”.
• Nyugi, majd vigyázunk egymásra.
• Rendben. Köszi.

A székekig Angela – val botorkáltunk el, majd elkezdődött az ünnepség. Beszédek hosszú sora várt ránk, amit már most untam. Tekintetemmel Jacob – ot kerestem, akit nem volt nehéz megtalálni. Gyönyörű rézbőre kitűnt a sápadt tömegből, mosolya szinte világított az arcán. Visszamosolyogtam rá, majd újra az igazgató felé fordultam.
• Jól megvagytok? – kérdezte Angie alig hallhatóan. – Mármint Jacobbal?
• Ja, igen. És ti Ericcel?
• Volt egy kis vita, de most már minden rendben van. Együtt megyünk egyetemre is.
• Az jó. Hova mentek?
• Hát, eddig még nem mondtam senkinek, de elnyertem egy fotós ösztöndíjat, Eric pedig filmes ösztöndíjat kapott. Megyünk Franciaországba. Lyonban fogunk tanulni.
• Nahát, gratulálok. Nagyon tehetségesek vagytok, megérdemlitek.
• Köszi, Bella. Te hol tanulsz tovább?
• Sokat gondolkoztam rajta, de végül úgy döntöttem, hogy a szervezetemnek szüksége van egy kis napfényre, úgyhogy irány San Francisco.
• Jó választás. Nincs is messze innen. Jacob is veled megy?
• Eleinte nem rajongott az ötletemért, de most már elfogadta. Amúgy együtt megyünk. Őt is felvették műszaki szakra.
• Te mit tanulsz majd?
• Irodalmat és történelmet. – Hirtelen mozgolódás támadt. Észre sem vettük, hogy most adják át az érettségiket.

Nagyon koncentráltam minden lépésemre, de ahogy láttam, nem voltam ezzel egyedül. Miután végre kézhez kaptam a bizonyítványom, elbúcsúztam Angela – tól, Jessica – tól, végül pedig a fiúktól.

A tömegben tekintetemmel aput és Jacobot kerestem, de ők hamarabb megtaláltak engem.
• Gratulálok, Bella. – Charlie tőle szokatlanul szorosan megölelgetett, még puszit is adott.
• Köszi, apu.
• Ügyes voltál, Bells. – Jacob szokás szerint mosolygott, majd felkapott és adott egy gyors puszit.
Először haza mentünk, hogy gyorsan átöltözhessek, utána pedig La Push felé vettük az irányt. Jake apja, Billy, és a falka ragaszkodott hozzá, hogy náluk ünnepeljünk. Én nem akartam nagy felhajtást, de végül belementem.

A partra érve már lobogott a tűz, körülötte pedig a sok ember vidáman beszélgetett. Jó zajos társaság volt, mindenki próbálta a másikat túlkiabálni. A falka tagjai valamit éppen ettek, az öregek egymással beszélgettek, a fiúk párjai pedig nézték szerelmeiket, és mosolyogtak. Mindig volt bennem félelem, hogy mi van akkor, ha Jacob is bevésődik? Akkor ki marad nekem? Utáltam az ilyen önző gondolataimat, de az ő elvesztését már nem bírnám ki. Neki még soha nem beszéltem erről a félelmemről, azonban majd erre is sort kell keríteni, egyszer.
Kézen fogva sétáltunk a tűzhöz, Jacob jó erősen fogott, nehogy elessek. Hiába, az esetlenségemből soha nem fogok kinőni.
• Végre, hogy ide értetek – köszöntött minket teli szájjal Seth.
• Haver, előbb légy szíves nyeld le, amit eszel – mondta neki Jake, mire a fiú kicsit elpirult.
• Bella, gratulálok az érettségidhez!
• Köszönöm, Billy.
• Charlie nem jön?
• De mindjárt megérkezik. Külön kocsival jöttünk. – Ahogy ezt kimondtam, már meg is érkezett a járőr autó.
Mi is helyet foglaltunk Jacobbal, szorosan hozzábújtam, mert a forksi éjszaka igen csak hideg volt, bár mellette soha nem fáztam.

Sue főzött ma este, szerencsére rakott félre nekünk is, mert tuti nem maradt volna egy falat sem. Az étel isteni volt, észre sem vettem eddig, hogy mennyire éhes vagyok. Jacob természetesen nagyobb adagot kapott, mint én, de szerintem nem volt neki elég. Hihetetlen mekkora adag ételt tud elpusztítani.
Szokás szerint következtek a törzs történetei. Mindig élvezettel hallgattam ezeket a legendákat, akkor kicsit én is közéjük illőnek éreztem magam. Most is Billy mesélt, hangjában érződött a sok év tapasztalata, de ugyanakkor megnyugtató volt. Jake karjaiban nagyon hamar elért az álom, arra ébredtem, hogy finoman rázogat.
• Figyelek, Jake. Bocsi, egy pillanatra elszundítottam.
• Bells, már két órája alszol – nevetett kedvesem.
• Én, sajnálom. Ez tiszteletlenség volt.
• Semmi gond, Bells. Már a többiek is haza mentek. Gyere, hazaviszlek.
Annyira kába voltam, hogy inkább a karjába kapott, és úgy vitt el a kocsiig. Pár perc alatt hazaértünk, a szobámba is ugyanilyen módon jutottam be.
• Szép álmokat, Bella. Holnap találkozunk.
• Ne, Jake – nyúltam a karja után. – Maradj itt velem, kérlek.

Farkasom félszegen bebújt mellém, én pedig forró mellkasára hajtottam a fejem. Felnéztem az arcába, és éreztem, hogy tényleg szeretem. Nem úgy, mint Edwardot, de szeretem Jacobot. Kicsit feljebb kúsztam, hogy megcsókolhassam. Először csak apró csókokat váltottunk, majd pedig egyre jobban ízlelgettük egymás ajkait. A szenvedély hullámai kezdték elönteni a testemet, mozdulataim egyre követelőzőbbé váltak. Jake is partner volt a játékban, ám amikor a kezemmel felsőtestét kezdtem felfedezni, elhúzódott tőlem.
• Bella – nézett rám vágytól elhomályosult tekintettel, - biztos, hogy ezt akarod?
• Jake, én téged akarlak, most és a jövőben is.
Arcán angyali mosoly terült el, majd ajkai birtokba vették az enyémet. Magához vont, kezével az ingemet kezdte kigombolni. Lélegzetem zihálássá változott, amikor megint elhúzódott tőlem.
• Bells, én most nem tudom megtenni. Illetve meg tudnám tenni, mert annyira vonzó vagy és komoly erőfeszítésbe telik ellenállni neked, de most nem tudom megtenni.
• Jake, én nem értelek. – Arcomon is értetlenség tükrözött, amikor az ingemet összefogtam magamon.
• Én … előtte szeretettem volna kérdezni valamit. Mármint én nem vagyok maradi, meg ilyenek, de tudnom kell valamit.
• Teljesen összezavarsz. Mond csak, bármi van.
Matatni kezdett a takaró alatt, amikor a zsebéből előhúzott egy kis piros bársonydobozt. Forró kezébe fogta az enyémet, amikor félve rám emelete sötét tekintetét.
• Igazából le kellene térdelnem – motyogta zavartan, miközben kimászott az ágyból, én pedig leültem vele szemben.
• Isabella Swan, hozzám jönnél feleségül?
A döbbenettől megszólalni sem tudtam, torkomat a könnyek fojtogatták. A gyűrű egyszerű volt, de mégis tökéletes. Kis kő volt középen, a gyűrűt magát törzsi jelek díszítették.
• Bella, én nem tudok neked gyémántot adni, csak saját magamat. A szívem összes szeretete a tiéd, jóban, rosszban, fiatalon, öregen. Mindig szeretni foglak, mert te vagy az, akire mindig is vártam. Nem azt kérem, hogy gyere hozzám jövő héten, majd megesküszünk később, én csak szeretném neked még jobban bizonyítani, hogy mennyire szeretlek. A tiéd vagyok teljesen és visszavonhatatlanul.
A vallomástól a visszatartott könnyek kibuggyantak a szememből, a torkomba dobogó szívvel néztem Jake szemébe. Az elhatározásom olyan erős volt, mint még soha.
• Igen! Hozzád akarok tartozni!
Jake először fel sem fogta, hogy mit mondtam neki, majd arcán egyre nagyobb mosoly jelent meg. Az ő szeme is homályos volt, majd finoman az ujjamra csúsztatta a gyűrűt. A nyakába borultam, és csókokkal hintettem be a bőrét, ő pedig a fülembe suttogta: Szeretlek, Bella!

-*-

Egy hónap telt el az eljegyzés óta. Charlie kitörő örömmel fogadta, Anya sem lepődött meg túlzottan. Imádtam a gyűrűmet, sokszor csak úgy nézegettem. Jake többször mondta, hogy ennél szebbet érdemelnék, de megnyugtattam, hogy ez nekem a tökéletes gyűrű, és szebbet el sem tudnék képzelni. Ma délután is őt vártam, mert Emily és Sam esküvőjére voltunk hivatalosak. Emily kérésére halványlila ruhát vettem fel, hozzá illő cipővel, ami már most kényelmetlen volt. Még egy utolsó pillantást vetettem magamra, majd az ajtó elé mentem, ahol már Jake várt rám.
• Szia, Gyönyörűm! – köszöntött mosolyogva, majd közelhajolt, hogy megcsókoljon. Hosszan ízlelgettük egymást, majd belemosolyogtam a csókba.
• Jacob, mennünk kell.
• Tudom. Bár szívesebben lennék veled.
• Nem hiszem, hogy ezt Sam jónéven venné.
• Szerintem sem. Ez az ő napjuk. Már ideje volt, hogy összeházasodjanak.

Az esküvő meseszép volt. Egyszerű, indián menyegző volt. Emily egyszerű fehér ruhában ment az oltárhoz, ahol Sam kigombolt fehér ingben, sötét nadrágban várta őt. Arcukon mennyei boldogság volt, a fogadalmak közben még nekem is kiszökött pár könnycseppem.
Miután férjé és feleséggé nyilvánították őket, a falkatagok hangos üdvrivalgásba kezdtek.
A tengerparton folytatódott az ünneplés, ahol a szabad ég alatt táncoltunk és szórakoztunk tovább. Féktelen jókedve volt mindenkinek, botlábam ellenére én is ott ugráltam a többiekkel.

Az ünneplés javában zajlott, amikor egy autó fékezett le hirtelen, majd egy lány kezdett rohanni Jake felé. Kedvesem arcán zavartság tükröződött, de amikor felismerte, hogy ki az, ő is elindult Rachel felé.
• Jacob, gyere gyorsan! Haza kell mennünk!
• Mi történt, Rach?
• Apa – a lány kapkodta a levegőt, arca könnyektől volt maszatos, - apa rosszul lett!
Jacob egyszerre falfehér lett, majd mit sem törődve az öltözékével egyből farkas alakot vett fel, és hazafelé rohant. Ott álltam tétlenül, mikor Paul mellém lépett.
• Bella, elvihe … - nem tudta befejezni a mondatot, mert tekintete egy pillanatra siklott csak Rachel-re, de tudtam, hogy többé nem ereszti soha.
Remek, pont most kell ennek is megtörténnie! Örülök nekik, de most fontosabb dolgunk van. A lány arca is épp olyan zavart volt, mint Paul – é. A fiúval most nem megyek sokra, ezért inkább Embryhez mentem segítségért.
• Mi történt, Bella? Csak annyit láttunk, hogy Jake elrohan.
• Billy rosszul lett. Elvinnél?
• Persze.
Megfogta a kezem, majd együtt futottunk a kocsihoz. A régi furgon úgy zakatolt, ahogy csak bírt, ám én csigalassúságúnak éreztem a tempót. Már közel jártunk Jake házához, amikor a csendet egy panaszos farkasüvöltés törte meg.

Sun explosion

Kedveseim!
Ezzel a novellával szeretném megköszönni a Gyönyör és Kárhozat 2000-es látogatottságát! Köszönöm, hogy mellettem álltok és támogattok! Remélem, tetszik majd nektek.


A lelkem mélyén tudtam, hogy már soha nem leszek teljes, egész ember, olyan, mint voltam. A mellkasomon tátongó lyuk már – már beforrt, mióta Jacob velem van, azonban a szélén lévő lüktetés mindig emlékeztetni fog arra, hogy kit vesztettem el.
Csak fél éve, hogy elment, de engem minden este a hiánya kínoz. Az őrültségek, amelyekbe belevetem magam pillanatnyi enyhülést jelentenek a kínjaimra, de amint biztonságban vagyok, Ő is eltűnik. A motorozás felejthetetlen élményt nyújtott eleinte, ám amint biztosabban ültem rajta, már nem okozott extázist. Szerencsére Jacob mindig mellettem van, akármit találok ki.
Amióta farkassá vált, a viszonyunk is nagyon megváltozott. Közelebb kerültünk egymáshoz, esténként vigyáz rám Victoria miatt. Amióta megtudtam, hogy vadászik rám, minden napom rettegéssel teli. Próbálok erősnek mutatkozni Charlie miatt, de amikor Jacobbal vagyok, akkor kitör belőlem a félelem. Nem magamat féltem, hanem az apámat, és a farkasokat. Ők nem tudják mire képes ez a nő. Egyedül Jacobnak mondtam el a teljes igazságot, hogy miért üldöz, de a farkasság miatt nem tudta eltitkolni a többiek elől.

Este tíz óra van, az ágyamon fekszem, és a plafont bámulom. Nem merek elaludni, mert az álmaim birodalmában csak a szenvedés vár. Halk farkas vonyítás hallatszik az éjszakában. Egyből az ablakhoz sietek, hogy kinyissam Jacobnak. Pár pillanat alatt már a szobámban van, és szorosan a karjaiba zár.
• Szia, szépségem!
• Jake, már aggódtam érted. Késtél – rosszalló tekintetem láttán elnevette magát, majd lefeküdt az ágyamra.
• Volt egy hamis nyom, azt kergettük. Tényleg agyafúrt ez a nőstény.
• Én megmondtam. De ugye egyikőtöknek sem esett baja?
• Nem, senkinek. Seth itt maradt a házatoknál, de itt sem járt.
• Egyedül hagytátok Seth-et? Hogy lehettek ilyen felelőtlenek? Ha Victoria idejön, és megtámadja, nem tudta volna magát megvédeni.
• Nyugi, Bells, erős fiú. Tudja mit csinál. Inkább gyere, feküdj le te is. Kissé álmos vagyok. – Igyekezett elnyomni egy hatalmas ásítást, ezért inkább nem most vitatom meg vele a Seth témát. Lefeküdtem az ágyba Jacob mellé, aki már halkan szuszogott.
• Jó éjt, Jake.
• Neked is … - alighogy kimondta, a légzése egyenletessé vált, és már aludt is.
Rajtam is eluralkodott az álmosság, de most már nem féltem. Jacob elűzte a rossz álmaimat, biztonságban éreztem magam mellette.

A régóta várt álmatlan éjszakámból valaki finom rázogatással kívánt felébreszteni. Nagyon nehezen nyitottam ki a szemem, először nem is fogtam fel, hogy kit látok.
• Bella, kelj fel. Jacob keres, nagyon izgatott a hangja. – Erre a mondatra felpattantak a szemeim, minden fáradtságot kiűzött a testemből.
Rohantam a telefonhoz, majdnem leestem a lépcsőről.
• Jake, mi a baj?
• Bells, Victoria itt van. – Ahogy ezt kimondta a levegő beszorult a tüdőmbe, a lábaim remegni kezdtek. – A házatoknál van Jared és Seth, a többiek üldözik.
• Jake, ne menj utána, kérlek!
• Bells, ő csak egy vámpír. Nem lesz semmi baj.
Még vitatkoztam volna vele, de lecsapta a telefont. A pánik kezdett rajtam eluralkodni, valahogy ki kell juttatnom Charlie-t a házból. Ha Victoria idejön … Nem hagyhatom, hogy baja essen. Különböző elméleteket gyártottam, hogy mivel küldjem el itthonról, de egyik sem bizonyult valami jónak. Az őrület határán táncolva még arra is gondoltam, hogy bevallok neki mindent. Azonban Fortuna mellettem állt, és megszólalt Charlie telefonja.
• Itt Swan rendőrfőnök… Igen, értem… Máris megyek.
• Bells, be kell mennem az őrsre. Egy újabb ember tűnt el …
• Persze apu, semmi gond. – Hatalmas kő esett le szívemről. Gondolom látta rajtam a megkönnyebbülés jeleit, és gyanúsan végigmért.
• Isabella, mit titkolsz előlem? Jacobról van szó?
• Mi? Nem, dehogy is. Hogy jön ide Jacob? Semmit nem titkolok, apa. Ma úgyis csak takarítást terveztem.
• Hmm… Akkor vigyázz magadra. Igyekszem haza.
Nem kellett sokat gondolkoznom rajta, hogy hogyan értette a Jacobos dolgot. Szerinte sokkal több van köztük a barátságnál.

Izgatottan vártam, hogy a járőr kocsi elhagyja az utcánkat. Amint eltűnt a látóteremből, rohantam a ház mögé, ahol a két farkas várt rám. Izgatottan elkezdtek nyüszíteni, és morogni, mire én zavartan felsóhajtottam.
• Fiúk, én ebből egy szót sem értek. Nem tudok farkasul. Egyébként is, nem érünk rá szórakozni.
Láttam, ahogy Seth elüget a fák közé, majd ember alakban tér vissza. Arcán még most is levakarhatatlan vigyor ült, pár lépéssel mellettem termett és megölelt.
• Helló, Bella!
• Seth, mondjátok már, mi van?
• A fiúk járőrözni voltak reggel, amikor megérezték a pióca szagát. Követték a határig, de aztán hirtelen eltűnt. Többfelé oszlottunk, bár így nem valami biztonságos nekünk. A nőstény a vízbe vetette magát, így kikerült minket. Igazából a szerencsének köszönhetjük, hogy rátaláltunk. Embry épp akkor váltotta volna Pault, amikor összefutott a nővel. Üldözte egy darabig, de ez tényleg nagyon gyors.
• Most merre van? Sikerült elfogni? Ugye nem esett senkinek sem bántódása.
• Üldözték, de megint meglógott. Valahogy elrejtőzött. Ezért vagyunk itt. Menj be, Bella, nem lesz semmi baj. Vigyázunk rád.
• Kösz, fiúk.

Remegő térdekkel mentem el a bejáratig. A nappaliban lerogytam a kanapéra, a felhúzott térdeimet kezeimmel szorosan átöleltem. Rossz előérzetem volt, ezért hagytam, hogy az Ő emlékei felszínre törjenek. Az első találkozás az iskolában, a gyönyörű ónix színű szeme, ami később olvadt aranyként pompázott. Hűvös, mégis jóleső érintése, a félmosoly, amivel mindig levett a lábamról. Testének gyémántos ragyogása, édes csókjai…
Teljesen elmerültem ezekben az emlékekben. Arra eszméltem, hogy egy hideg kéz megérinti az arcom. Szívemben a remény fel is éledt, számat egy régóta ki nem mondott név hagyta el.
• Edward…
• Buta, naiv lány. Azt hitted, hogy pár bolhás megvédhet?
Victoria hangja úgy hatolt el a tudatomig, mint egy villámcsapás. Ijedten ugrottam fel a kanapéról. Ő nem sokkal előttem ált, vörös haja akár a tűz. Szeme karmazsinvörösben úszott, ami tele volt gyűlölettel és megvetéssel. Testtartása, akár egy ragadozóé. Nem volt támadóállásban, nem volt rá szüksége. Elvégre egy gyenge kis ember vagyok, akit egy érintésével megölhet, bár rám kínok hosszú sora vár.
Hirtelen eszembe jutott, hogy odakint elvileg Jared és Seth őrködött.
• Hol vannak a farkasok?
• Az a két kutya? Kicsit megpihennek. Nem vesztegettem rá az időt, hogy megöljem őket, inkább csak elájultak. Kissé erős ütést mért rájuk valaki.
Victoria arcán elégedett mosoly húzódott végig, kivillantva ezzel fehér fogsorát.
• A többiek rájönnek, hogy mit tettél. Nincs sok időd, úgyhogy tedd meg, amit akarsz.
• Ó, Bella, azt hitted, megúszod ennyivel. – Hirtelen előttem termett, kezeit a torkomra helyezte és nekinyomott a falnak. – Elvettétek tőlem a létem értelmét. James volt az egyetlen, akit szerettem. Ahogy mondják, szemet szemért. Ezért öllek meg téged, hogy a kis vámpírod is annyit szenvedjen, mint én.
Egy laza kézmozdulattal elhajított, aminek következtében nekiestem a lépcsőnek. Nem dobott akkora erővel, hogy komolyan kárt tegyen bennem, csak horzsolásokat szereztem. Nem fogom neki megadni azt az örömöt, hogy sírni lásson, vagy sikítsak.
Alighogy végiggondoltam ezeket, mellettem termett, és eltörte a kezem. A fájdalom elemi erővel járt át, de nem nyitottam ki a szám. Ráharaptam a nyelvemre, mire az vérezni kezdett. Éreztem a fémes, sós ízt a számban, amitől felfordult a gyomrom. Egyre több vér volt a számban, ami lassan kicsordult a szám sarkán. Láttam Victorán, hogy az illat egyre inkább felkavarja, nehezebben uralkodik az ösztönein. Tekintetét zavartan kapkodta, küszködött saját magával. Ez a helyzet új lehetőséget adott, muszáj kihasználnom a gyengeségét. Nem nyeltem le a vérem, hanem hagytam a számon kifolyni, mire a nő torkából vad morgás tört fel. Szeme éjfekete lett, kicsit hátrábblépett és támadóállásba helyezkedett. Ajkát felhúzta a fogsoráról, kivillantva ezzel halálos fegyverét. Vártam, hogy mikor ugrik nekem, de hangos zaj kíséretében betört az ablak, amikor valaki beugrott rajta. Ijedten kaptam oda a tekintetem, amikor megláttam a rozsdabarna farkast. Jake nem tétovázott sokat, egyből a vámpír torkának ugrott, aki a vér mámora által okozott gyengesége miatt védekezni sem tudott. Pislogni sem volt időm, annyira gyorsan történtek a dolgok. Alighogy Jacob nekiugrott, Victoria feje már el is vált a testétől szörnyű hangok kíséretében. Megjelent még Sam és Paul is, segítettek Jake-nek befejezni, amit elkezdett. Fel akartam állni és kirohanni, de hirtelen elsötétedett minden.

Fertőtlenítő szagra ébredtem, és gépek csipogására. A kórházban voltunk, ahova már szinte hazajárok. A kezem fájt egy kicsit, de más miatt aggódtam.
• Jake – hangom nem volt több erőtlen suttogásnál.
• Itt vagyok, Bells. – Két forró kéz fogta közre a kezemet, amitől nagy nyugalom járt át.
• Jól vagy, Jake?
• Ne miattam aggódj, nincs semmi bajom. Neked eltört a kezed és csúnyán ráharaptál a nyelvedre. Bella, az a vámpír meg is ölhetett volna téged. Mégis mit gondoltál?
• Én, csak… Nem tudom. Féltem, Jake. Nagyon féltem.
• Tudom, Bells, de már nem lesz semmi baj. Nem fog bántani.
Halkan zokogtam, miközben szorosan hozzábújtam. Annyira jól esett a közelsége, mintha belülről felmelegített volna.

A kórházban nem tartottak benn sokáig, négy nap után haza is mehettünk. A kezem gipszben volt három hétig, Jake és Seth telerajzolta különleges törzsi mintákkal. Állandóan mellettem voltak, sokat segítettek. Most, hogy elmúlt a veszély, sokkal oldottabb lett mindenki.
A kijelölt idő után megszabadítottak a gipszemtől, de kellett két hét, mire rendesen tudtam használni a kezem.

Most, hogy az életem nem forgott közvetlen életveszélyben, a látomásaim is egyre megfogyatkoztak. Elgondolkoztam Victoria támadásán, és rájöttem, hogy Ő akkor sem jelent meg. Elfogott a pánik, hiszen ott kellett volna lennie, velem. Muszáj volt valami új őrültséget keresnem, hogy újra lássam.

Egyik délután a parton sétáltunk Jacobbal, amikor eszembe jutott a sziklaugrás. Szép, kivételesen napos idő volt, így semmi kifogása nem lehet.
• Jake, emlékszel, mit ígértél nekem egyszer?
• Mire gondolsz, Bells?
• A sziklaugrásra. Most olyan szép időnk van, a tenger sem háborog…
• Nem is tudom, Bella. Nem biztos, hogy ez jó ötlet.
• De, Jake! Megígérted! – Kezeimet összefontam a mellkasom előtt, és próbáltam minél szigorúbban nézni rá.
• Na jó, legyen.
Arcomra hatalmas mosoly ült ki. Tudtam, hogy ez elég nagy butaság ahhoz, hogy újra lássam Őt.

Motorral mentünk fel a sziklákhoz, ahonnan fantasztikus volt a látvány. Előttünk csak a hosszan elterülő óceán volt, maga a nyugalom. A szikla pereméhez lépve kicsit félve tekintettem le a mélységbe, de tudtam, hogy megéri.
• Együtt fogunk ugrani, végig fogom a kezed. El ne engedj még véletlenül sem. Rendben?
• Persze. Csináljuk.
• Jó, felkészültél? Akkor háromra ugrunk. Egy, kettő, három
Épp csak elrugaszkodtunk a sziklától, mire megjelent előtt Edward.
• Légy boldog, Bella!
Ahogy ezt a tünemény ki is mondta, már el is tűnt. Nem volt időm gondolkozni a dolgokon, mert az óceán el is nyelt minket. A víz hidegebb volt, mint számítottam rá, de egy erős kéz magával rántott, így a felszínre kerültem.
Jacob mosolygós arca fogadott, barna szemeiben most először láttam meg azt, amit eddig nem: szeret engem. Tekintete fogságban tartott, és nem engedett el. Megértettem Edward üzenetét is. A szívem soha nem fogja Őt elengedni, de már képes vagyok a boldogságra. Odaúsztam Jacobhoz, aki kérdő tekintettel meredt rám.
• Jake, köszönöm. Köszönök mindent, de legfőképp azt, hogy esélyt adsz egy új életre. Elfogadsz engem hibásan, és nem próbáltál megjavítani, pedig ezt tetted.
• Bella…
Nem hagytam, hogy befejezze, most nem kellettek a szavak. Óvatosan megérintettem ajkaimmal az övéit, mire ő is viszonozta bátortalan csókomat.
• Szeretlek, Bella. Tudom, hogy teljesen soha nem leszel az enyém, de szeretlek, mindennél jobban.
• Én is szeretlek, Jake.
Arca egyből felvidult, majd újabb, ezúttal szenvedélyesebb csókban forrtunk össze.