Itt a megígért ajándék, köszönetképp, hogy mellettem álltok és támogattok. Remélem tetszeni fog Nektek. Jó olvasást!
(Rose)
Magányosan álltam a parton, hajamat a szél borzolta, a lemenő napban gyönyörködtem. Gondolataim az életem körül jártak, hogy mennyi minden lehetne másképp. Ha valaki nemmel szavazott volna, most már halott lennék…
Teljesen elmerültem a gondolataimban, csak arra lettem figyelmes, hogy egy kéz átkarolja a derekam. Elég volt csak beleszippantanom a levegőbe, rögtön tudtam, hogy Emmett áll mögöttem.
• Min gondolkozol, Rose? – kérdezte szerelmem, miközben a vállamat csókolgatta.
• Nem fontos Emmett – feleltem szomorúsággal a hangomban.
• Dehogy nem. Kérlek, kicsim – maga felé fordított, arany szemében érzelmek sokasága kavargott.
• Boldog vagyok, nagyon boldog, csak úgy érzem, hogy valami hiányzik.
• Tudom, Rose. Hidd el, hogy én is sokat gondolok rá, hogy mi lett volna, ha… De ezen nem érdemes sokat rágódni. Minden helyre jön majd.
Kedvesem szorosan magához ölelt, én pedig örömmel bújtam hatalmas mellkasához. Mélyen beszívtam az illatát, ami nem hasonlítható semmihez, ez az ő egyedi illata volt. Csendesen, egymást átölelve megvártuk, amíg a nap lenyugszik, amikor visszaindultunk a házhoz. Múlt héten volt a házasság évfordulónk, és a többiektől kaptunk egy kis szigetet. Nem volt túl nagy, azonban mintha a paradicsomban lettünk volna. Csak az erdő friss illatát, a tenger sós fuvallatait fújta felénk a szél, az erdő vadvilága gazdag volt, néhány csemege is volt benne. A parton volt egy kis ház, amolyan szerelmi fészek. A háló hatalmas volt, a fürdővel együtt majdnem elfoglalták az egész házat. A konyha kicsi volt, csak a látszat miatt kapott helyet. A nappaliban kapott helyet a tévé és a házimozi rendszer, Emmett anélkül nem is tudna létezni.
A ház előtt kedvesem az ölébe kapott és egyenesen a hálóba vitt. Ajkaimat vadul csókolta, éreztem az egyre növekvő vágyát. Ruháinkat gyorsan lekapkodtuk egymásról, majd megemeltem a csípőmet, jelezve, hogy vágyom rá. Emmett torkát egy halk morgás hagyta el, miközben testünk eggyé vált. Mozdulatai lassúak voltak, szinte az őrületbe kergetett vele. Amikor már nem bírtam a bennem tomboló tűzzel, egy gyors mozdulattal fordítottam a helyzetünkön, így átvettem az irányítást. A testem sajgott a beteljesülésért, gyors ütemet diktáltam. Torkomat morgás hagyta el, éreztem, hogy egyre közelebb vagyok a csúcshoz. Emmetten is láttam, hogy már neki sem kell sok, így egyre követelőzőbb lettem, majd egy hangos sóhaj kíséretében együtt léptük át a gyönyör kapuját.
Rádőltem kedvesem mellkasára, és a légzését hallgattam. Egymást átölelve feküdtünk reggelig, a telefon csörgésére lettünk figyelmesek.
• Szia Esme! – Emmett üdvözölte fogadott anyánkat.
• Szia! Remélem nem zavarlak Titeket. Csak amiatt hívtalak, hogy amit kértél, elintéztem.
• Komolyan? – a férjem arca hirtelen felvidult, már vártam, hogy letegye és nekem is elmondja.
• Igen, úgyhogy jó lenne, ha holnap haza is jönnétek. Alice már lefoglalta a jegyet, holnap megy értetek egy autó reggel nyolcra.
• Köszönöm – Emmett rejtélyesen rámvigyorgott, én már bosszúsan néztem, hogy mondja el.
• Nagyon szívesen. Holnap találkozunk.
Ezzel a beszélgetés megszakadt, kérdőn néztem kedvesemre, aki csak megvonta a vállát, majd megfogta a kezem és maga után húzott.
(Emmett)
Láttam Rose-on, hogy nagyon kíváncsi, de nem mondhatom el neki. Megfogtam apró kezét, amely szinte elveszett a tenyeremben, és finoman magammal húztam.
• Emmett, hova megyünk? Mit titkolsz előlem?
• Semmit, Rose. Menjünk vadászni, holnap utazunk haza.
• Mi? Miért? Úgy volt, hogy maradunk – kedvesem durcás arcot vágott, ami nagyon aranyos volt. Gyors csókot nyomtam az ajkára, majd az ölembe kaptam és futni kezdtem vele.
Az erdőbe vezetett az utunk, ahol letettem Rosealie-t. Még mindig mérges volt, a kezét keresztbe fonta maga előtt.
• Ugyan már, kicsim. Ez az utolsó napunk. Nevess egy kicsit. – Válaszul leginkább egy vicsorra emlékeztető valamit kaptam. Hangosan felnevettem, mire a szemei haragosan felvillantak.
• Érzed ezt? – kérdeztem tőle, mikor vettem egy mély levegőt. Egy puma illatát éreztem meg, ami a kedvence volt. – Fussunk versenyt. Aki előbb odaér, az nyer.
Megmozgatta a pisze orrát, majd amikor megérezte az illatot, tekintete kissé elsötétedett. Ravaszul mosolygott egyet, majd futásnak eredt. Végig mögötte haladtam, a mozgását figyeltem, hogy milyen kecsesen mozog, az izmok hogyan dolgoznak tökéletes testén, illetve, hogy a vékony kis ruha milyen keveset takar. Ő ért előbb a pumához, akire haragosan rávetette magát, egy határozott mozdulattal kitörte a nyakát, majd belemélyesztette fogait. Én is kerestem magamnak egy pumát, de én még játszadoztam vele egy kicsit. Ügyes állat volt, csak aztán beleuntam a játékba. Miután mind a ketten végeztünk, emberi tempóban sétáltunk vissza a partra.
A víz közeléhez érve Rose elkezdett kocogni, majd ledobva magáról a falatnyi kis ruhadarabot, bevetette magát a vízbe. Már régóta egy pár voltunk, de még mindig nem tudtam betelni a szépségével. Haja, akár a fénylő nap, bőre, akár ezernyi gyémánt, nevetése, mint az angyalok zenéje, szeme, akár az olvadt arany, az alakja pedig hibátlan és lenyűgöző. Ledobtam magamról a ruháimat, majd Rose után mentem a vízbe. Gyorsan odaúsztam hozzá, hogy megcsókoljam, de ő erre lefröcskölt.
• Rendben, kicsim, ha harc hát legyen harc.
Rose hangosan felnevetett, majd elkezdett elúszni előlem. Hamar utolértem, majd lenyomtam a víz alá. Diadalittasan nevettem, amikor feljött, de persze cselekedetem nem maradt megtorlás nélkül. Lebukott a víz alá, majd a lábamnál fogva lerántott a mélybe. Feljőve mind a ketten nevettünk, még egy darabig játszottunk a vízben, felhőtlenül és szabadon.
Az idő hamar eltelt, a tengert vörösre festette a lemenő nap fénye. Kimentünk a partra, testünk csillámlott a halvány fényben. Belenéztem Rose szemébe, amitől a vágy feltámadt bennem. Közelebb léptem hozzá, magamhoz húztam és csókokkal kezdtem el beborítani az arcát. Ajkait hagytam utoljára, amire hevesen csaptam le. Csókunk tüzében a világ is lángra robbant volna, ha szívünk dobogna, most őrült ritmust járna. Felkaptam és lefektettem a homokba, majd végigsimítottam a hosszú combjain. Kezem és ajkaim bejárták a teste minden szegletét, fokozó vágyát az egyre gyakoribb sóhajok mutatták.
• Emmett – Rosalie kapkodta a levegőt beszéd közben. – Kérlek, nem bírom tovább.
Lágyan megcsókoltam, majd lassan összekapcsoltam a testünket. Üvöltött bennem a vágy, éreztem, hogy az extázis egyre közelebb van. Lenéztem kedvesemre, és láttam, hogy ő is hasonlóképp érez, ezért határozott mozdulatokkal juttattam magunkat a mennybe.
Elégedetten feküdtem mellé a homokba, mosolya felért ezer szóval. A csillagokat és a sápadt holdat figyeltük egészen addig, amíg a nap vissza nem vette az uralmát az égbolton.
Bőröndjeinket gyorsan összepakoltuk, a taxi meg is érkezett. Hazafelé a repülőúton végig egymás kezét fogtuk, sokan azt hitték, hogy friss házasok vagyunk.
Forksba érve már az egész családunk kinnt állt a verandán, minket vártak. Alice és Esme megölelgettek minket, majd bementünk a házba.
(Rosalie)
Mindenki furcsán viselkedett, mintha titkolnának valamit. Hangosan szólt a zene, a házban sütemény illata terjengett, nem igazán értettem miért, gondoltam vendégünk lesz.
• Rose – fordult felém kedvesem. – Tudod, hogy a világon mindent szeretnék neked megadni, de vannak korlátaim. Szeretnék ezeken a korlátokon átlépni, és végre teljes családként élni veled.
Teljesen ledöbbentem. Eszembe jutott, hogy Emmett titkolózott az utazás alatt. Gyorsan felfutott a lépcsőn, majd megállt a tetején egy kis rózsaszín csomaggal a tetején. Ekkor hallottam meg az ütemes szívdobogást, az orromat teljesen betöltötte a megnyugtató babaillat. Kábultan ültem le a fotelre, szemem szúrt a ki nem hulló könnyek miatt. Szerelmem lassan lesétált a lépcsőn, a kisbaba pedig nekiállt gügyögni a kezében. Elém érve letérdelt, és felém nyújtotta a kislányt. Ő volt a legtökéletesebb lény, akit valaha láttam. Rövid, szőke haja volt, szeme, akár a tenger. Arca, akár egy angyalé. Vigyázva magamhoz öleltem, nem hallottam mást a szívdobogásán kívül. Vérének illata egyáltalán nem ingerelt, ő már hozzánk tartozott.
• Kicsim, ő itt a kislányunk, Lily – Emmett arca is ragyogott, akárcsak az enyém.
• Van egy lányunk, Em – hangom fátyolos lett a meghatódottságtól. – Köszönöm mindenkinek! – végignéztem a családomon, mindenki velünk együtt örült, Esme mosolygott a legjobban. Elbűvölve néztem hol a lányomra, hol Emmettre. Minden eddigi bánatom elszállt, szívemet csak a szerelem és a boldogság töltötte be.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése